Góborfalva
Napjainkban a Góborfalva olyan téma, amely nagy aktualitást kapott a mai társadalomban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Góborfalva az emberek mindennapi életének alapvető elemévé vált. A munkahelyi hatásától a szórakoztatásra és kultúrára gyakorolt hatásáig a Góborfalva olyan általános érdeklődésre számot tartó témaként pozicionálta magát, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Góborfalva jelentőségét és hatását különböző területeken, elemezzük következményeit, és átgondoljuk a jövőjét egy egyre inkább összekapcsolódó és kölcsönösen függő világban.
| Góborfalva (Goberling) | |
 | |
| Góborfalva | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ausztria |
| Tartomány | Burgenland |
| Rang | Városszalónak településrésze |
| Járás | Városszalónak |
| Alapítás éve | 1279 |
| Polgármester | Herbert Dienstl (ÖVP) |
| Irányítószám | 7461 |
| Forgalmi rendszám | OW |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Népsűrűség | 50 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 409 m |
| Terület | 12,20 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 21′ 40″, k. h. 16° 17′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 21′ 40″, k. h. 16° 17′ 00″ | |
| Góborfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Góborfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Góborfalva (németül Goberling) Városszalónak településrésze, egykor önálló község Ausztriában Burgenland tartományban a Felsőőri járásban.
Fekvése
Városszalónaktól 5 km-re északra fekszik.
Nevének eredete
A falut először Kapornoknak hívták, csak később változott neve a német eredetű, a 19. században magyarosított maira.
Története
1279-ben "Kapurnuk" néven említik először. 1388-ban "Kapurnuk", 1392-ben "Kapornok", 1428-ban "Kapornok" néven szerepel a korabeli forrásokban. A Fehér-patak völgyében fekvő település egykor fontos út mellett feküdt, ahol vámot is szedtek. Borostyánkő várának uradalmához tartozott. 1388-ban az uradalommal együtt előbb a Kanizsaiak zálogbirtoka, majd 1392-től tulajdona lett. 1446-tól a Königsberg család birtoka volt. 1644-ben Batthyány Ádám vásárolta meg Königsberger családtól, attól kezdve a Batthyány család birtoka volt. A Batthyányak a falut a pinkafői uradalomhoz csatolták. Határában a 15. század óta bányásztak különböző érceket, 1744-óta pedig antimont is. Lakói is nagyrészt a közeli bányában, vagy a Batthyányak üvegkohóiban dolgoztak. Bányája 1999-ig működött, ma bányamúzeum található benne.
Vályi András szerint " GOBERLING. Koberling. Német falu Vas Vármegyében, földes Ura G. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szalonakhoz nem meszsze, ’s ennek filiája, savanyú vizének tisztító ereje van; fürész malom is van itten, határja hegyes, de jó, vagyonnyai külömbfélék, második Osztálybéli."
Fényes Elek szerint " Goberling, német falu, Vas vmegyében, Szalonakhoz 1 óra, 44 kath., 546 ágostai lak., s oskolával. Köves hegyes határ. Fürészmalom. F. u. gr. Batthyáni József, Emanuel és Ferencz. Ut. p. Kőszeg."
1910-ben 668, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Felsőőri járásához tartozott. 1942-ben a falu roma lakosságát a németek koncentrációs táborba hurcolták, ahol nagy részük elpusztult. Ezzel a település egyetlen számottevő kisebbségét is elveszítette.
Nevezetességei
- Szent Erzsébet tiszteletére szentelt római katolikus temploma 13. századi eredetű. A templomot csak 1957-ben vásárolta meg az evangélikus egyház, ekkor épült új nyugati tornya is. Hajójában 14. századi, bejárata felett 16. századi freskó maradványa látható. Utoljára 1987-ben renoválták.
- Bányászati múzeuma 1990-től az egykori antimonbányában működik.
- Világháborús emlékmű.
- A népiskola épületének legrégibb része 1828-ban épült.
- Az ASKÖ Goberling sportegyesületet 1929-ben alapították.
- A falu határában egykor savanyúvízforrás tört fel.
Külső hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
