Napjainkban a Körösgégény olyan téma, amely nagy aktualitást kapott a mai társadalomban. A Körösgégény hosszú ideje vita és kutatás tárgya, felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és általában az emberek érdeklődését. Ennek a cikknek az a célja, hogy elmélyedjen a Körösgégény különböző aspektusaiban, és elemezze a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatását. Kimerítő elemzéssel igyekszünk részletes és naprakész információkat nyújtani az olvasónak a Körösgégény-ről, hogy elősegítsük e jelenség teljesebb és gazdagabb megértését.
Körösgégény (Gheghie) | |
A Zichy-kastély részlete | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Bihar |
Község | Kisősi |
Rang | falu |
Községközpont | Kisősi |
Irányítószám | 417028 |
SIRUTA-kód | 27258 |
Népesség | |
Népesség | 239 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 0 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 01′ 05″, k. h. 22° 31′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 05″, k. h. 22° 31′ 03″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Körösgégény témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Körösgégény, 1910-ig Gégény (románul Gheghie) község Romániában, Bihar megyében, Nagyváradtól keletre – légvonalban 45, közúton 49 kilométerre –, az 1-es számú főút mentén. 1919-ig és 1941–1944 között Magyarországhoz, Bihar vármegye Élesdi járásához tartozott, 1966-tól Élesdlok, majd Kisősi társközsége.
Körösgégény a Király-erdő és a Réz-hegység közé ékelődő Báródság vidékén, a Sebes-Körös jobb partján, a Báródi-patak betorkolásánál található.
A település első írásos említését 1406-ból ismerjük (Gegen). A török hódoltság során a falu elpusztult, majd románokkal telepítették újra. Lélekszáma 1910-ben 201 fő (86,1% román, 10,4% magyar, 3,5% német), 2002-ben 245 főnyi, túlnyomórészt ortodox felekezetű román lakossága volt.
A falu déli végén áll gróf Zichy Domokos veszprémi püspök 1860-ban épített kúriája, amelyet 1904-ben gróf Zichy Ödön vadászkastéllyá alakíttatott át historizáló stílusban. 1920 után egy munténiai bojár, bizonyos Mateescu tulajdonába került a kastély. 1952-ben államosították, s 1956-tól fél évszázadon át tuberkulózisos betegeket kúráló tüdőszanatórium működött a falai között. 2006-ban egészségügyi funkciója megszűnt, az épület magántulajdonba ment át, s jelenleg kertje sem látogatható.
Műemléki védelem alatt áll a település 18. századi fatemploma. 1998-ban felszentelt ortodox temploma a főúton, a kastély közelében áll.