Szitány

Ebben a cikkben a Szitány témával foglalkozunk, amely számos területen érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Szitány felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét a mai társadalomban betöltött relevanciája és hatása miatt. A történelem során a Szitány alapvető szerepet játszott különböző aspektusokban, legyen szó többek között társadalmi, kulturális, technológiai, politikai, gazdasági téren. Ebben a cikkben a Szitány-hez kapcsolódó különféle dimenziókat és perspektívákat fogjuk feltárni, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a témáról.

Szitány (Sitani)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBihar
KözségKispapmező
Rangfalu
KözségközpontKispapmező
Irányítószám417386
SIRUTA-kód30531
Népesség
Népesség431 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 48′ 47″, k. h. 22° 18′ 08″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 47″, k. h. 22° 18′ 08″
SablonWikidataSegítség

Szitány (Sitani), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében.


Fekvése

Belényestől északnyugatra, Kispapmezőtől északra, a Király-erdő alatt, a Fekete-Körös jobb oldali mellékvize, a Vida-patak bal partján, Lankás és Kispapmező közt fekvő település.

Története

Szitány nevét 1508-ban említette először oklevél Zythaanfalwa, Thwrbolyfalwa néven.

1692-ben Szitany, Turburics, 1808-ban Turburesty (Szitány-), 1851-ben, 1888-ban Szitány (Turburest-Szitány), 1913-ban Szitány néven írták.

Szitány a 18. században kincstári birtok volt, a 19. század elején pedig a Szitányi család volt a birtokosa.

1851-ben Fényes Elek írta a településről:

Bihar vármegyében, hegyes-völgyes vidéken, 450 óhitü lakossal, s anyatemplommal. ... Birja Ulmann Móric

1910-ben 692 lakosából 31 magyar, 652 román volt. Ebből 12 római katolikus, 652 görögkeleti ortodox, 16 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Magyarcsékei járásához tartozott.

Nevezetességek

  • Görög keleti temploma – az 1738-as Bratestibe áttelepített templom helyén 1750-ben épült.

Források

Hivatkozások