A ma bemutatott cikkünkben a Felsőszentmárton témával foglalkozunk, amely téma a történelem során sok ember érdeklődését felkeltette. A Felsőszentmárton egy összetett és lenyűgöző téma, amely a szempontok széles skáláját fedi le, és hatással van a társadalom különböző területeire. Az évek során a Felsőszentmárton számos tanulmány, vita és vita tárgya volt, ami hozzájárult a témával kapcsolatos ismereteink gazdagításához. Ebben a cikkben a Felsőszentmárton-hez kapcsolódó különböző aspektusok feltárását javasoljuk, annak eredetétől a mai hatásig, átfogó látásmódot és változatos perspektívákat kínálva, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy elmélyüljön ebben az izgalmas témában.
Felsőszentmárton | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Baranya | ||
Járás | Sellyei | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Várnai Levente (független) | ||
Irányítószám | 7968 | ||
Körzethívószám | 73 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 754 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 46,15 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 19,46 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 51′ 07″, k. h. 17° 42′ 16″Koordináták: é. sz. 45° 51′ 07″, k. h. 17° 42′ 16″ | |||
Felsőszentmárton weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőszentmárton témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Felsőszentmárton község (horvátul: Martinci, Martince) Baranya vármegyében, a Sellyei járásban.
A Drávától északra, mintegy 1,5 kilométerre fekszik, közvetlenül a déli országhatár mellett; ez az Ormánság legnyugatibb települése.
A szomszédos települések a határ magyar oldalán: észak felől Lakócsa, északkelet felől Drávafok, kelet felől Markóc, délkelet felől Drávakeresztúr, északnyugat felől pedig Szentborbás. A határ túlsó oldalán a két legközelebbi falu Vaska (Vaška) és Kapinci (Kapinci), közigazgatásilag mindkettő Szópiához (Sopje) tartozik.
Közúton a Harkány-Sellye-Darány közt húzódó 5804-es út felől közelíthető meg a legegyszerűbben, Drávafoknál vagy Lakócsánál letérve az 5825-ös úton. Drávakeresztúrral az 5829-es út kapcsolja össze.
A településen áthalad az EuroVelo nemzetközi kerékpárút-hálózat 13. számú, „Vasfüggöny” útvonalának horvát-magyar határ menti szakasza, amelynek a Drávatamási és Drávasztára közti 3. számú etapja érinti a falut.
A helység neve, a Szentmárton, a falu templomának védőszentjére utal. A településről a legrégebbi írásos emlék 1235-ből származik mikor felbukkan Szent Mártonról elnevezett püspöki birtok és udvarház és a hozzá tartozó 17 majorság. Ezt megelőzően nevezetes történelmi emléke a falunak, hogy a község mellett a Dráván lévő gázlón kelt át Szent László király hadserege, hogy a horvát területeket elfoglalják. A zágrábi, Szent Istvánról elnevezett székesegyházat László király építette, horvát történészek szerint 1093-ban.
A középkorban ezen vidéken magyarok éltek. Közben hívták Vaskaszentmártonnak, Tótszentmártonnak, Drávaszentmártonnak, végül Felsőszentmártonnak.
1532. július 24. napján Szulejmán szultán tábort vert a faluban, amikor a Dráva mentén vonult Bécs felé. A törökdúlás idején horvát népesség lakta, a lakosság a 17. század végén és a 18. század elején több ízben elhagyta, majd 1712-ben ismét benépesült a falu Boszniából és Szlavóniából érkező horvátokkal. A faluban ekkor néhány magyar nyelvű család élt itt. A magyar lakosok száma az évszázadok során is gyér maradt, 1970. évben 27 magyar és 1707 horvát lakosa volt. A pécsi püspök joghatósága alá tartozik.
1550. április 20-án, az akkoriban Vaskaszentmártonnak nevezett faluban tartották a környékbeli reformátusok első szinódusát.
Gazdasági életére a legnagyobb csapást a trianoni döntés hozta, mert elcsatolták a korábban a községhez tartozó területet, mely a Dráva jobb partján terült el közel olyan nagyságban, mint a község jelenlegi kiterjedése.
A II. világháború után az ellenséges országnak tartott Jugoszlávia közelsége miatt belügyileg ellenőrzött határsávba esett, mely évtizedekig tartott. Ezért a gazdasági és társadalmi fejlődés megállt, ehhez hozzájárult az Ormánsággal szembeni rossz településpolitika. Felsőszentmártonban nem volt egykézés néven ismert társadalmi jelenség. A kilencvenes években zajló szerb-horvát háború a területet még zártabbá tette, így magyarázható, hogy lakossága az 1970-es évi adatokhoz képest 2011-ben gyakorlatilag a felére, 928 emberre csökkent.
Az 1950-es megyerendezéssel a korábban a Somogy vármegye Barcsi járásához tartozó települést Baranyához csatolták.
A 2001-es népszámlálás idején a lakosság 69,3%-a vallotta magát horvát nemzetiségűnek. A lakosság nyelvjárására jellemző, névmás szerint az ún. „što” nyelvjárást beszélik, tehát ezért nevezik őket štokávácoknak, míg a mellette alig 3–10 km-re lévő falvakban, Lakócsán, Szentborbáson, Tótújfaluban, kájkávácok élnek, akik a „mi=kaj” névmást használják.
A településen 2011. július 24-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak, az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt. A választáson a hivatalban lévő polgármester is elindult, de öt jelölt közül, a győzteshez képest tíz szavazatnyi különbséggel csak a második helyet érte el.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 950 | 950 | 914 | 820 | 795 | 762 | 754 |
2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 55%-a magyarnak, 0,7% cigánynak, 75,1% horvátnak, 0,3% németnek mondta magát (14,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 77,5%, református 1,7%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 2% (17,1% nem nyilatkozott).