A mai világban a Pusztamiske iránti érdeklődés folyamatosan nő. Akár mai relevanciája, akár a történelemre gyakorolt hatása miatt, a Pusztamiske széles közönség figyelmét felkeltette. Az évek során viták, kutatások és tanulmányok születtek, amelyek elmélyültek annak jelentésében és jelentőségében. A Pusztamiske mind az akadémiai, mind a populáris szférában őszinte érdeklődést váltott ki, és mindenféle elmélkedést és vitát váltott ki. Ebben a cikkben elmélyülünk a Pusztamiske világában, és feltárjuk annak számos oldalát, azzal a céllal, hogy jobban megértsük jelentőségét és relevanciáját a mai társadalomban.
Pusztamiske | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Közép-Dunántúl |
Vármegye | Veszprém |
Járás | Devecseri |
Jogállás | község |
Polgármester | Poór Zoltán (független) |
Irányítószám | 8455 |
Körzethívószám | 88 |
Népesség | |
Teljes népesség | 404 fő (2023. jan. 1.) |
Népsűrűség | 22,45 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 17,82 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 03′ 36″, k. h. 17° 26′ 54″Koordináták: é. sz. 47° 03′ 36″, k. h. 17° 26′ 54″ | |
Pusztamiske weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztamiske témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pusztamiske község Veszprém vármegyében, a Devecseri járásban. A település neve minden bizonnyal a Miske személynévből származik. A puszta jelző a 19. században rögzült, egykori elnéptelenedésére utalva.
Pusztamiske Veszprém vármegye középső részén, A Déli-Bakony és a Kisalföld (Marcal-medence)találkozásánál, Ajkától 12 kilométerre nyugatra, Devecsertől 5 kilométerre délre fekszik. A szomszédos települések: Nemeshany, Nyirád, Szőc, Kolontár és Devecser. A településen áthalad a Devecsert Nyirádon át Tapolcával összekötő 7317-es út, mindkét város felől csak ezen közelíthető meg.
Nevét 1402-ben említették először Kysmiske néven, mint a környék kisnemesi falvainak egyikét. Az 1488 évi összeíráskor a Miske család birtoka volt. A 16. században a porták nagyrésze azonban már a nagybirtokos Csóron család birtokaként szerepelt.
1566-ban lakói elmenekültek a törökök elől, ezután sokáig pusztaként volt említve, csak 1761-ben települt újra szabad költözési jogú magyar lakosokkal. Anyaegyházát 1550-ben említették először az írott forrásokban. 1774-ben pedig már tanítóját is említették.
Az 1828-as összeíráskor 35 jobbágy, 26 házas, 14 házatlan zsellér lakta, 1869-ben már 66 házat írtak itt össze.
A település lélekszáma a későbbiekben fokozatosan csökkent. 1960-ban még 716 lakosa volt, ma már csak ennek töredéke. Az elvándorlás, az öregedés máig jellemző folyamat a településen.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 415 | 409 | 409 | 382 | 386 | 404 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,8%-a magyarnak, 0,7% németnek, 13,6% cigánynak mondta magát (4,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 40,1%, református 4,5%, evangélikus 8,7%, felekezeten kívüli 6,2% (39,4% nem nyilatkozott).